Magyartalan-e? - „NYÁRI NAPNAK ALKONYULATÁNÁL”

Ezzel a sorral kezdődik Petőfi Sándornak egyik legszebb leíró költeménye: A Tisza. Több mint egy évszázadon át egyetlen tanárnak, egyetlen nyelvművelőnek se jutott soha eszébe, hogy Petőfinek ezt a sorát magyartalannak bélyegezze. Az 1965-ös esztendőnek kellett eljönnie, hogy ez is bekövetkezzék. Mégpedig éppen az előbb tárgyalt ami-pernek a során. A per izgalmait szemlátomást nehezen viselő Nagy J. Béla, aki a perben Petőfit és Aranyt is elmarasztalta, ezt írja: „még sok másfélét is felsorakoztathatnék, közülük ezeket: »Nyári napnak alkonyulatánál, Megállék a kanyargó Tiszánál« (Petőfi: A Tisza). A német beszél így: bei Sonnenuntergang, mi magyarok azonban alkonyatkor, naplementekor állunk meg valahol. »Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál?« (Petőfi: István öcsémhez). A rím itt is pompás, de a raghasználat bizony megint rossz, mert nem az est óráinál szoktunk beszélgetni, hanem az est óráiban, az esti órákban.” - Klasszikus költőinknek ezt a leckéz­tetését semmiképpen sem tekinthetjük helyénvalónak. Célravezetőbbnek tartom, ha minden szempontból tüzetesen megvizsgáljuk a -nál, -nél funkcióit, szerepét, lehetséges alkalmazását.

Vegyük először A Tisza című verset. Nagy J. Béla germanizmusként kárhoztatja a -nál, -nél ragnak időhatározói használatát. Pedig egészen közönséges a népnyelvben és a köznyelvben a holdvilágnál, holdfénynél, napvilágnál, napfénynél kifejezés. De Petőfi versében voltaképpen nem is csupán időhatározóról van szó. Sokkal többről. A költő ott áll a Tisza partján, és gyönyörködik abban a festményszerű látványban, amit a tiszai táj nyújt a lenyugvó nap suga­raitól megvilágítva. Késő délutáni séta közben hirtelen megtorpan, és megáll egy lenyűgöző természeti tüneménynél: a nyári napnak alkonyulatánál.

Nézzük a másik verset. Nagy J. Béla hibáztatja az „est óráinál” kifejezést mint idegenszerű­séget, és szerinte magyarul csak így helyes: „az est óráiban, az esti órákban”. A ‑nál, -nél ragos kifejezéseket a múlt században még a nyelvtanírók se hibáztatták, és olyan alakokat is helyesnek tartottak, amiket később a nyelvművelők szigorúan elítéltek. Ez a józan fölfogás egészen érthető, hiszen régebbi időkből is idézhetünk időhatározói kifejezéseket -nál, -nél raggal. Például: „Kegyelmed levelét énnekem kedden gyertyavilágnál hozták” (1548); „A hadakkal talán még napvilágnál az diószegi erdőnél lehetek” (Nyelvtörténeti szótár). S ha az idegenszerűséget is megpiszkáljuk egy kicsit, akkor a német szótárban böngészve ezt találjuk: „in den vorgerückten Abendstunden”, ami szó szerint lefordítva így adható vissza: „A késő esti órákban.” Tehát nem az est óráinál.

A nyelvhelyességi kézikönyvek szerzői állandóan arról panaszkodnak, hogy „baj van a ragokkal”. Bosszús hangon kárhoztatják ezt vagy amazt a ragot, amiért túllépi hatókörét, elfoglalja más ragok helyét, terjeszkedik azok rovására.

A magyar nyelvnek több mint húsz ragja van. Sokkal több, mint egy sereg más nyelvben. Hogyan lehet olyan célt kitűzni, hogy minden ragnak milliméter pontossággal kijelöljük azt a területet, amelyen belül működhet, S amelyen kívül nincs joga működni? Gyakori jelenség, hogy ugyanaz a szó két ragot is kaphat ugyanabban a jelentésben. Szokták mondani: temetőben és temetőn („Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőn?”), erdőben és erdőn. Azt mondjuk: télen, nyáron, de tavasszal, ősszel; iskolában, de főiskolán stb. stb.

Néhány ragunk például a hol, hová, honnan hármas irányú rendszerben helyezkedik el. A -nál, -nél rag a -tól, -től és -hoz, -hez, -höz raggal alkot egy csoportot. Az utóbbi két rag használata tehát könnyen befolyásolhatja a -nál, -nél használatát. Nem kell mindjárt a német bei hatására gyanakodnunk. Például: „Egy órás vita után jutottak el a harmadik kérdés tárgyalásához. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál arra is tekintettel voltak, hogy...”

A -nál, -nél rag használatának nyelvhelyességi kérdéseiről Imre Samu írt egy jól áttekinthető tanulmányt a Magyar Nyelvőr 1957-es évfolyamában. Megállapítja, hogy a -nál, -nél rag használatával kapcsolatban a bíráló cikkek meglehetősen határozott álláspontot fogfainak el. Ennek ellenére nem rajzolódik ki belőlük egységes kép. Közös hibájuk ezeknek az írásoknak, hogy a szerzők nem vizsgálják meg részletesebben a kérdést, többnyire egy-két általános rosszalló megjegyzésre szorítkoznak, és nem adnak az olvasók számára olyan tanácsokat, utasításokat, amelyek a -nál, -nél rag használatának útvesztőjében valamennyire eligazítanák őket. Ehhez járul még, hogy a nyelvművelő folyóiratokban és kézikönyvekben is nemegyszer találhatunk megrótt -nál, -nél ragos kifejezéseket, ráadásul olyan nyelvészek írásaiban, akik kárhoztatták másoknál ezeket a kifejezéseket.

Imre Samu pontokba foglalva részletesen meghatározza a -nál, -nél rag használati körét. Tanulmányát alapul véve, itt csak azokat a funkciókat sorolom föl, amiket az eddigi kárhoztatásokkal szemben helyesnek kell tartanunk.

A -nál, -nél ragos névszók nem valódi helyhatározói jelentésben már a régi nyelvben is megtalálhatók. A múlt század második negyedében már elég gyakoriak, és használatuk azóta még inkább kiszélesedett. Mégpedig nem annyira a német bei hatására, hanem más okból kifolyólag. Megfigyelhetjük ugyanis, hogy a -nál, -nél nem jelöli meg olyan konkrétan a cselekvés helyét, mint például a -ban, -ben vagy az -on, -en, -ön, hanem ezeknél sokkal határo­zatlanabb, lazább a helyviszonyítása. Éppen ezért alkalmasabb több más ragunknál arra, hogy finom árnyalati jelentéskülönbségeket fejezzünk ki vele. Néhány példa:

„A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza” (Petőfi: Az Alföld); „Mért szállong a turul s ölyű... Széles Dunának partinál” (Arany: Keveháza); „Lent a hegy tövénél nagy népsokaság hullámzott” (Mikszáth: A Noszty fiú); „derülten folyt a munka jobbágynál, cselédnél” (Fáy András: A Bélteky ház); „cimbalmot is csak a cigányoknál láttunk” (Veres Péter: Pályamunkások); „Richard még egy hóig marad a királyi testőrségnél... Innen lépjen át a lovassághoz” (Jókai: A kőszívű ember fiai); „Maradjunk továbbra is a tárgyilagos meg­állapításoknál” (Illyés: Puszták népe).

Jelentésbeli különbséget fejez ki a -nál, -nél rag a -ban, -ben, illetve az -on, -en, -ön raggal szemben a következő mondatokban: „Két cikkem is jelent meg a Kortársban”; „Korrektori megbízást vállaltam a Kortársnál, „Majdnem két órát töltöttem a rendőrségen”; „Három évig voltam a rendőrségnél”; „A vasúton dolgozom” (= a pályatesten); „A vasútnál dolgozom” (a vállalat kötelékében); „Aki a munkásokhoz jó ember volt, az nem melegedett meg az államnál” (Veres Péter: A pályamunkások).

Vannak szavak, amelyekhez a nyelvszokást követve fűzzük hozzá a -nál, -nél ragot (vö. az iskolában és a főiskolán). Ilyen például a vállalat és a tanács (mint hatóság). „András gyárban dolgozik, az öccse egy tudományos intézetben, sógora pedig a vendéglátóipari vállalatnál kapott állást”; „Már jártam a Pénzügyminisztériumban és a Fővárosi Tanácsnál is.”

A dogmatikus nyelvművelők a -nál, -nél rag időhatározói használatát hibáztatták a leg­élesebben. Pedig ez az időhatározói használat a legtermészetesebb módon fejlődhetett ki minden német befolyás nélkül. Elvont fogalmat jelölő szavak -nál, -nél raggal kifejezhetik azt az időpontot, amelyhez érve a cselekvés bekövetkezik: „e szavaknál leesett a lováról” (Eötvös József: Magyarország 1514-ben); „A pincér a második félliter bornál felgyújtotta a háromágú csillárt” (Németh László: Bűn); „A következő vödörnél... megállt a tulajdonosnő mellett” (uo.). A -nál, -nél rag ilyen esetekben pompás rövidítésekre ad alkalmat, mert ilyen szerke­zeteket helyettesít: e szavak kimondásakor, a második félliter bor fölszolgálásakor.

Az előzőkhöz hasonló, tömörített szerkezettel egyenértékű a -nál, -nél ragos névszó a következő mondatokban is: „Az atyus... egyszer csak megszólal a levesnél” (Mikszáth: A Noszty fiú); „Az ebédnél a hideg evőeszközök őfeléje villogtak” (Németh László: Bűn).

Neves íróinkat és költőinket híva tanúbizonyságul, példákat sorolok föl a -nál, -nél ragnak arra a használatára, amelyet a nyelvművelő kézikönyvek megróttak.

Petőfi: „És ím az étel és bor mellett És a zenének hanginál, Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály” (Csokonai); „Légy hűséges társam vándorlásaimnál” (János vitéz). - Arany: „Homályosan látott a szép napvilágnál” (Toldi). - Ady: „Kevesebb vért a köhögésnél, És a munkánál több erőt” (Álmodik a nyomor). - Móricz Zsigmond: „Százezer pengős megrendelésnél ez, barátom, húszezer pengőt jelent” (Rokonok); „Sok tőzeget elégetnek addig... míg lánykérés lesz a polgármester házánál” (Kerek Ferkó); „a bemutatkozásnál szót sem váltottak” (Rokonok). - Eötvös: „az első megtámadásnál futásnak fognak eredni” (Ma­gyar­ország 1514-ben). - Illyés Gyula: „Maradjunk továbbra is a megállapításoknál” (Puszták népe); „Négyéves korom felé egy ideig komoly idegrohamaim is voltak; a legelső egyik szombatesti fürdésnél lepett meg” (uo.). - Kolozsvári Grandpierre Emil: „Arra törekedtem, hogy mondanivalómat az elején kezdjem - ami modern regénynél, elbeszélésnél nem ilyen egyszerű” (Hullámtörők); „Én akkor még Balzacnál tartottam” (uo.); „Cs. Szabó is rend­szeresen foglalkoztatott a rádiónál” (uo.); „A boncolásnál kiderült, hogy a szíve egészséges” (Béklyók és barátok). - Tabi László: „Érdeklődtem Sanyi bácsinál is” (Tücsök és bogár); „hallottam, miként zsendül az élet annál a bizonyos másik vállalatnál” (uo.); „éppen az orvosodnál voltál” (uo.); „Mihamarább nyittassék tehát folyószámla a Magyar Nemzeti Banknál” (uo.). - Veres Péter: „mert a vasútnál az volt a hivatalos elv és gyakorlat, hogy” (Számadás); „a csődörrel, különösen a vízhúzásnál és a lajtvontatásnál elég sok bajunk volt”; „Egyik kocsis a pékeknél, a másik gyárban van” (uo.); „mint tizenkilenc után, az akkori földosztásnál” (Suli Kis Varga). - Karinthy Ferenc: „Még a beszállásnál úgy helyezkedett, hogy egészen közel férkőzzön a lányhoz” (Epepe); „fellobbantotta az öngyújtóját, és a lángjánál kiszedett az éjjeliszekrényén hagyott táskájából egy gyűrűt” (uo.); „Igen sok van belőlük az egész szavakat, fogalmakat rögzítő rendszereknél, például a kínaiban állítólag ötvenezernél is több” (uo.). - Szabó Magda: „Már besötétedik, mire haza mer térni, Emma lámpafénynél kézimunkázik” (Régimódi történet); „példátlan szerencsével az első össze­csapásnál úgy megsebesítette Otthot, hogy” (uo.); „a budapesti malmoknál tizedrangú hivatalnokoknak van annyi fizetségük, mint neki” (uo.); „Most férj, s lám, máris megbukott az első nehézségnél” (uo.). - Déry Tibor: „e pillanatban Hugo Victor »Nyomorultak« című regényének harmadik köteténél tartottak” (Felelet); „Egy finom úri családnál szolgált” (uo.); „De ha napközben észrevette, hogy esztergapadja körül akár a legkisebb baj van, például az áttétel akadozik a kapcsolásnál..., addig nem nyugodott, amíg ki nem javította a hibát” (uo.).

A nyelvhelyességi írások szerzői többek között azért is hadakoztak a -nál, -nél rag általuk helytelennek minősített használata ellen, mert szerintük a -nál, -nél rag ilyen használata túlontúl el van terjedve, és egyre inkább terjed. Az irodalmi művek figyelmes olvasása során szerzett tapasztalat nem igazolja ezt a megállapítást. A fölsorolt írói alkotások egyikében sem tudtam „kétkézzel” zsákmányolni olyan -nál, -nél ragos szavakat, amelyeket a dogmatikus nyelvmű­velők hibáztatni szoktak. Nem kellett ugyan tűvé tenni értük az írók összes műveit, de egy-egy könyvükben nem találtam sokkal több példát azoknál, amiket idéztem.

Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a -nál, -nél rag jelentéstartalmánál fogva alkalmasabb a lazább hely- és időviszonyítás, valamint a cselekvés és történés más, pontosabban meg nem határozható körülményeinek kifejezésére, mint a -ban, -ben, az -on, -en, -ön vagy a -kor rag. S ez a szerepe bizonyos mértékig megvan a -nál, -nél raggal szoros kapcsolatban álló -hoz, -hez, -höz és -tól, -től ragnak is.

SZEPESY GYULA

17 Comments

edit delete reply traviata2 wrote on Jan 3, '09 A TISZA Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába’. Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Ahol álltam, sárga föveny-szõnyeg Volt terítve, s tartott a mezõnek, Melyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Túl a réten néma méltóságban Magas erdõ; benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Másfelõl, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhõk usztak át az égen. Legmesszebbrõl rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be. Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt, mint szunyog dongása. Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. Oh természet, oh dicsõ természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. – Késõ éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsbõl készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rõzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: „Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi roszat kiabáltok róla, S õ a föld legjámborabb folyója.” Pár nap mulva fél szendergésemböl Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árviz! jön az árviz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az õrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bõgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!

edit delete reply traviata2 wrote on Jan 3, '09, edited on Jan 3, '09 A tragikus sorsú Dobó Tihamér magyarkanizsai / Szerbia, Vajdaság/ festőmész alkotása a Tiszáról

delete reply fapipa wrote on Jan 3, '09 Jó volt ujra olvasni a vitát. A "baj" abból keletkezik, hogy később alkotott, sokszor felesleges szabályokat vetítenek vissza a multban keletkezett szövegekre, többnyire az élő nyelvet is szegényitő hatással. Imre

edit delete reply traviata2 wrote on Jan 3, '09, edited on Jan 4, '09 fapipa said Jó volt ujra olvasni a vitát. A "baj" abból keletkezik, hogy később alkotott, sokszor felesleges szabályokat vetítenek vissza a multban keletkezett szövegekre, többnyire az élő nyelvet is szegényitő hatással. Imre Állítólag nagy a közvita az új szabályzat módosításáról is. Kíváncsi vagyok a változásokra, bár egy vagyonba került az Osiris Kiadó Helyesírás c. könyve. A mércéről: magam is így gondolom!

edit delete reply traviata2 wrote on Jan 3, '09 Tisza-festmények a Vajdaságban: http://www.senta.org/sentam/modules.php?name=News&file=article&sid=242

delete reply fapipa wrote on Jan 3, '09, edited on Jan 3, '09 Még annyit, a mérce, Petőfi nyelvtani, irodalmi tankönyvei és az általa olvasott irodalom, nem az utókor okoskodása vagyis amire tanitották illetve amit elsajáitott az irodalmi "elődöktől".

delete reply nezsu11 wrote on Jan 3, '09 Megdöbbentő! Mikor fogják az "Ó magyar Mária siralom"-t is mai 'nyelvhelyességi' kalodába zárni?

delete reply karesz684 wrote on Jan 4, '09 Magyarul a mérce az, hogy ért e? Vagy a mérce, amivel mérték. Nem az volt, hogy értsék? Ha nem, akkor akik mérték, a mércét mivel mérték? Szerintem a semmit akarták. És azt el is érték.

edit delete reply traviata2 wrote on Jan 4, '09 Köszönöm Károly! Elérték valóban! Adyt is mindig fosztogatni akarták. A " kompországért" is kapott eleget.

delete reply a102es wrote on Jan 4, '09 A feltűnési viszketegség sokunkban benne van ám! És ha már jobbat nem tudunk, ki ne figyelne oda egy Petőfi-, Arany-, Mikszáth- stb...stb.- "megvágására"?

delete reply nezsu11 wrote on Jan 4, '09 a102es said A feltűnési viszketegség sokunkban benne van ám! És ha már jobbat nem tudunk, ki ne figyelne oda egy Petőfi-, Arany-, Mikszáth- stb...stb.- "megvágására"? Valami olyasmi ez: aki tudja csinálja, aki pedig nem, az negatívan bírálja?

edit delete reply traviata2 wrote on Jan 4, '09, edited on Jan 4, '09 Petőfi Sándor Arany János mellett a magyar nemzeti irodalmi nyelv egyik legcsodálatosabb teremtője volt. Nyelvtudomány ide vagy oda: NEKI mindent szabad! Sőt! A tudósok dolga meg vizsgálni az élő nyelv változásait és lejegyezni.

delete reply karesz684 wrote on Jan 4, '09 Ma a szürke felhőktől egy percre sem láthattam a napot Bár a nap - mármint a mai - még el nem múlt, csak hamar bealkonyult. Az idő múlásán a borús ég nem változtatott, csupán nem láthattam a napot, amint nyúlfarknyi égi sétája után sietve leáldozhatott. Azért ez a mai nap nekem hosszúra sikeredett. Már virradat előtt azon elmélkedtem, hogy ha igen, hol tévedtem? Megvirrad e a nap - már mint ez a mai - ha borús lesz a reggel? Hajnalodott, de már a gép előtt ülve azt kerestem, hogy szeressem? Hajnal hasadtával é, vagy hajnal hasadtánál, még közel sem a jó megoldásnál tartva. Már kezdtem feladni, mikor a párom rám nyitott egy jó kávéval. Ez is nyakatekertre sikeredett. Pedig nagy volt bennem az igyekezet. Bosszantó, de csak azért is a kákán csomót keresők kedvébe szeretnék járni. Nem rám nyitott, csak az ajtót nyitotta a szobára, ahol én dolgoztam. De miért is ne fogalmazhatnék másképpen? A „mércések” kedvébe járhatok. Nem firtatom a rám nyitást, mert adott egy más megoldás: „Rám köszönt egy jó kávéval” Hm! Talán egy „jó reggelt” az amivel rám köszönt, nem annyira magyartalan? De mi az, hogy rám köszönt? Mindennek rám kell szakadnia ma? Rám köszönt az asszony, rám virradt a reggel is meg a nap is rám virradt? Még szerencse, hogy nem húsvét másnapjának virradatánál nyitott rám. Akkor ugyanis egy vödör vízzel szokás. Lévén akkor a húsvéti locsolkodásnak ideje. Megrögzött magyartalankodó létemre, azon igyekezetemben, hogy mindenki értse, ismét túl csordult a szűkre szabott mérce. Még hogy „húsvét másnapjának virradatánál” Ki érti ezt? Ki nem?

delete reply denebola35 wrote on Jan 4, '09 Kedves karesz! „húsvét másnapjának virradatánál” - "alkonyúlatánál" - Fantasztikus a rájátszás! S micsoda irónia! Gratulálok. Üdv. Attila

delete reply karesz684 wrote on Jan 5, '09 Kedves Nezsu, kedves a és kedves denebola! Talán, ha azt akarnánk, tudnánk ellenpéldákat is felvezetni egy arra választott témával. Nagy ívben elkanyarodva, tücsköt - bogarat beleszőve, hogy ne lógjon ki túlságosan a ló lába. És a lényeg nem az, hogy szegény tücsöknek szörnyű kínos lenne ha valamibe beleszőnék. De nem állatkínzás e, olyan helyzetbe hozni egy lovat, hogy a lába lógjon a szegény párának? Nos nem nyúzom tovább, sem a tücsköt, sem a lovat. A lényege a dolognak a "ha azt akarnánk". Mit és miért? Mit akartak Petőfi bírálói? Erre nezsu jól válaszolt. Köszi.

delete reply zagon wrote on Jan 5, '09 Elképesztő, hogy tudós emberek hogyan lehetnek ennyire szűk látókörűek. Igaza volt József Attilának: a költők nem középiskolás fokon tanítják a népet. Amire nem képesek a professzorok, arra képesek a költők. Másik vetülete a dolgoknak, hogy a nyelv életben tartásában aktívan részt vesznek a szó hivatásos művelői szóalkotásokkal, szállóigévé váló kifejezések köztudatba vitelével, vagy régi nyelvi elemek újfajta alkalmazásával. Ezek nélkül a nyelv holt nyelv lenne. Hogy nem látják be komoly művelt emberek, hogy a nyelv nem egy statikus, örökké változatlan képződmény. Mivel a minket körülvevő örökké változó világot írja le, neki is szakadatlan változva kell fennmaradnia.

delete reply arandria wrote on Jan 7, '09, edited on Jan 7, '09 Nekem úgy rémlik, hogy a vers címét rosszul idézi a szerző. Nyári napnak alkonyÚlatánál... én így emlékszem, Erzsébet, a Te beírásodban is így szerepel, és a versmérték is a hosszú magánhangzót kívánja. Idézni pedig csak pontosan szabad. A gondolataival - mármint hogy nem szabad/lehet a nyelvet kalodába zárni - messzemenően egyetértek.