Impresszióim...Faust és Mephisto mint irodalmi vándormotívum

A Faust és a Mefisztó-téma Goethe nyomán a világirodalom egyik nagy vándormotívuma. A Faust-legenda minden bizonnyal azért tud a mai európai kultúra egyik alapműve lenni, mert az újraolvasatok, értelmezések mindig más és más oldalát villantották fel az eredeti mű tartalmának, illetve az ezzel kapcsolatos végtelen kételyeknek. Madách Imre Az ember tragédiája, Thomas Mann Doktor Faustusa, Bulgakov Mester és Margaritája, Liszt Faust-szimfóniája vagy Szabó István Mefisztója különböző eszközökkel, de ugyanazt a problematikát járja körül: a bűn, a lelkiismeret és az elkárhozás viszonyát, illetve az élet könnyedségének csábítását.

A napokban néztem újra már sokadszor Szabó István csodálatos Oscar-díjas filmjét. A Mephisto (1981), Klaus Mann műve alapján, de nagyon szabad átdolgozásban készült. A náci Németországban játszódó történet a hatalom és a művészet bonyolult viszonyrendszeréről, egy ellentmondásos színész-személyiség beilleszkedéséről, karrierjéről szól .
A főhős, Hendrik Höfgen feltörekvő vidéki színész mindent megtesz a siker érdekében, épp ezért sohasem tudni, mikor őszinte és mikor hazudik, s talán maga sem tudja ezt. Az 1930-as évek németországi eseményei aztán megalkuvó döntések meghozatalára sarkallják, míg végül teljesen elidegenedik barátaitól, kollégáitól, szerelmeitől, ellenségeitől: az egész világtól.
Neki is meg kell járnia az önáltatás kálváriáját, és nem tudni, az őrület határára érve mi marad neki az életből, a csillogásból és sikerből. A Höfgen alakját kivételes szuggesztív hitelességgel Klaus-Maria Brandauer formálta meg.

Sokan elítélik és újraértékelik a filmet, miután kiderült a rendező ügynök-múltja. Meglehet, hogy éppen belülről ismeri ennyire behatóan Szabó István az egyén kiszolgáltatottságát, a hatalom perverzitását, amellyel megrontja, majd prostituálja a szellemi nagyságokat, emberek javának gerincét hajlítja meg és töri szilánkjaira az erkölcsöt. Nem tisztem ítélkezni. A filmet csodálatosnak tartom. A zárójelenetben, Hendrik Höfgent a Mefisztó utolsó képsoraiban, a pásztázó-fenyegetõ rivaldafényben, kivételesen hatásosnak érzem. Vallomás ez a lélek belső fogságáról.

Kapcsolódva a témához:

Ady Endre:

Futás a gond elől

Fekete ördög,
(Gyí, gyí, csoda-ló) Kerget a Gond, a Fekete ördög. Fekete ménen
(Gyí, gyí, csoda-ló) Úgy jöttem ide: Fekete ménen. Nincs nekem álmom,
(Gyí, gyí, csoda-ló) Itt a Dunánál Nincs nekem álmom. Pogánynak szültek,
(Gyí, gyí, csoda-ló) Űz, kerget a Gond: Pogánynak szültek. Nyugat bús pírja
(Gyí, gyí, csoda-ló) Meg ne vakítson, Nyugat bús pírja. Aranyak intnek,
(Gyí, gyí, csoda-ló) Turánra gondolj: Aranyak intnek. Ázsia síkja
(Gyí, gyí, csoda-ló) Parancsol nékünk, Ázsia síkja. Ott voltunk hősek,
(Gyí, gyí, csoda-ló) Itt gyávák vagyunk, Ott voltunk hősek. Ott nem ismertük
(Gyí, gyí, csoda-ló) Gondját a Pénznek, Ott nem ismertük. Fekete ördög,
(Gyí, gyí, csoda-ló) Nyomunkban van a Fekete ördög.

delete reply kanbagoly wrote on Nov 8, '08 Sajnos a művész élete a megalkuvások sorozata. Ezt különböző korokban különbözőképpen használja ki és - fel a mindenkori Hatalom. Ennek nagyon gyászos alfejezetébe tartoznak a totalitáriánus "népidemokrácia" nevében elkövetett lélekölő szörnyűségek, mint Szabó esete is. Nem feloldozásként mondom, csak mint ténymegállapítást.

edit delete reply traviata2 wrote on Nov 8, '08, edited on Nov 8, '08 Nem ítélkezem. Kivételesen nagy alkotónak tartom. A Szegénylegények és az ezredesről szóló filmek is -a megfélemlítés témában- kedvenceim.

delete reply arandria wrote on Nov 8, '08 Szabó filmjeit én is nagyon szeretem, ezt az állítólagos ügynökséget pedig félre kell tenni. Abban az időben pl. mindekinek, aki hivatalos úton Nyugaton járt, jelentést kellett adnia, ilyen volt a rendszer. Emlékszem, ilyen kérdésekre kellett válaszolni: Tapasztalt-e a Magyar Népköztársaság elleni tevékenységet? Be akarták-e szervezni? Kapott-e ajándékot? (a válaszok: nem, nem, nem). Az a szomorú, hogy az irattárakat a mai napig nem nyitották meg, és időnként - ki tudja milyen megfontolásból - elő-előkapnak belőle valamit. A Szegénylegényeket egyébként Jancsó rendezte.

delete reply arandria wrote on Nov 8, '08 A Faust-témában nekem a Mester és Margarita a kedvencem. A témakörhöz tartozik még Gyurkó: Faustus doktor boldogságos pokoljárása, ha még nem olvastad volna, érdemes elolvasni.

edit delete reply traviata2 wrote on Nov 8, '08 Igen valóban a Szegénylegényeket Jancsó rendezte, a témához kapcsolódik - bocsánat a reagálásomban ezt nem jelöltem- megfélemlítés, kiszolgáltatottság stb. A Gyurkó-művek sorozata is megvan. A kedvencem : Szerelmem, Elektra

delete reply kanbagoly wrote on Nov 8, '08 Érdekes, nekem is az a kedvencem! Még nem találkoztam ennek a témának ilyen mesteri feldolgozásával, a lehetetlent kisérli meg szvsz sikeresen, hiszen a mondanivaló egyszerre több síkon van feldolgozva, így szimultán közvetlen és elvont.

edit delete reply traviata2 wrote on Nov 8, '08 Egyébként a művet Jancsó is megfilmesítette az isteni Törőcsik Marival és Cserhalmi Györggyel a főszerepben.