Mű-ferdítések

"Arma virumque cano" — "Fegyvert s mérget a kutyának". A szakállas diákvicc szerint így fordította magyarra a latin grammatikával hadilábon álló egykori nebuló Vergilius eposzának, az Aeneisnek szállóigévé vált kezdő szavait. Ne ítéljük el érte, valószínűleg nem figyelt, amikor azt tanulták, hogy a 'virus' (méreg) szó, noha '-us' végű, semlegesnemű, így tárgyesete sem 'virum', hanem 'virus'; a 'canis' (kutya) pedig a harmadik deklinációba tartozik, tehát dativusa nem 'cano', hanem 'cani'.

A mai kor diákjának már más srófra mozog az agya. A deklinációk finomságaival aligha törődik, viszont egy veretes, ódon szöveg megpillantása olyan asszociációkat ébreszt benne, amelyek agyontechnicizált korunkban nagyon is érthetők. Aki már "ette a kefét" amiatt, hogy órákig képtelen a telefon közelébe jutni, mert szíve hölgye le nem száll a készülékről, megérti, hogy Horatius szavai (Ódák, IV. könyv 11.):

"Telephum, quem tu petis, occupavit ... puella"

csakis így értelmezhetők:

"A telefont, amelyre vágysz, lefoglalta egy leány"

(Bede Anna, jeles műfordítónk szerint persze "Telephust vágyod, de hisz elszerette más leány".)

Van ennél kacifántosabb is. A Priapusi versek című, a közelmúltban Fehér Bence kétnyelvű kiadásában megjelent több mint pajzán gyűjteményt böngészgetve egyszer csak a következő sor ötlik a szemünkbe:

"CD si scribas temonemque insuper addas..."

A fordítás kézenfekvő: "Ha CD-t írsz..." Ezek szerint már az ókori rómaiak is ismerték a CD-t. Hát ha azt nem is, de amit a névtelen epigramma-költő mondani akart, azt annál inkább, hiszen az egész kötet erről szól. Adjuk át a szót Fehér Bencének:

"C-t és D-t írjál s tégy egy pálcát tetejére:

ott van a képen, ami rád les, a szörnyű karó."

Hát egyelőre ennyit a klasszikus latin irodalom utóéletéről.

(Horváth J. József)

10 Comments

delete reply nezsu11 wrote on Apr 19, '09 Ez nagyon jó :) Köszi.... Mellesleg, miért ne ismerhették volna a rómaiak a CD-t? Hisz van valami ilyesmi 'szállóige': már a régi görögök is.... :))))))

edit delete reply traviata2 wrote on Apr 19, '09 nezsu11 said Ez nagyon jó :) Köszi.... Mellesleg, miért ne ismerhették volna a rómaiak a CD-t? Hisz van valami ilyesmi 'szállóige': már a régi görögök is.... :)))))) Hát hogyne ismerték volna a "dorongot"....hát a kép beszédes....

delete reply karesz684 wrote on Apr 19, '09 Író nia "A telefont, amelyre vágysz, lefoglalta egy leány" Nem akarom se csűrni, se csavarni. De mégis, ebből ki kéne kaparni. Egyszerre a leányt is, a telefont is akarod? Ez együtt sem megy, de külön sem lehet. Mert bármelyikről mondasz is le, Mindkettőt megtagadod. Puszi Erzsike! Sokáig el voltál veszve. Jó hogy ismét itt vagy és a megszokott fényben tündökölsz.

edit delete reply traviata2 wrote on Apr 19, '09 karesz684 said Író nia "A telefont, amelyre vágysz, lefoglalta egy leány" Nem akarom se csűrni, se csavarni. De mégis, ebből ki kéne kaparni. Egyszerre a leányt is, a telefont is akarod? Ez együtt sem megy, de külön sem lehet. Mert bármelyikről mondasz is le, Mindkettőt megtagadod. Puszi Erzsike! Sokáig el voltál veszve. Jó hogy ismét itt vagy és a megszokott fényben tündökölsz. Kedves Karesz! Köszönöm a frappáns verset! Hát azért tanácsos mindkettőt megtagadni?

delete reply hanemannyi wrote on Apr 19, '09 Nagyon jó, az én örök kedvencem ebben a "műfajban" a túri cigányok esete. :-D

edit delete reply traviata2 wrote on Apr 20, '09 hanemannyi said Nagyon jó, az én örök kedvencem ebben a "műfajban" a túri cigányok esete. :-D Segítenél?

delete reply hanemannyi wrote on Apr 20, '09 Ez is szakállas, de örökzöld: Felszólítja az egyszeri diákot a latin tanár: -Legyen szíves lefordítani a gladiátorok köszöntését! (Ave Caesar, morituri te salutant! Üdv császár, üdvözölnek a halálba menők) -Öööö...Üdvözlégy császár, tiszteltetnek a túri cigányok!- mondja ijedten a nebuló. :-D

edit delete reply traviata2 wrote on Apr 20, '09 hanemannyi said Ez is szakállas, de örökzöld: Felszólítja az egyszeri diákot a latin tanár: -Legyen szíves lefordítani a gladiátorok köszöntését! (Ave Caesar, morituri te salutant! Üdv császár, üdvözölnek a halálba menők) -Öööö...Üdvözlégy császár, tiszteltetnek a túri cigányok!- mondja ijedten a nebuló. :-D Jót derültem. Köszönöm.

delete reply nezsu11 wrote on Apr 20, '09 A műfordításokat Karinthy Frigyes is megírta: http://nezsu11.multiply.com/journal/item/279/279

edit delete reply traviata2 wrote on Apr 20, '09 nezsu11 said A műfordításokat Karinthy Frigyes is megírta: http://nezsu11.multiply.com/journal/item/279/279 Köszönöm! Megyek hozzád! Hát igen…, a Nyugatosok ( is )szinte mind nagy fordítók voltak. Kosztolányi, Karinthy (…) betévedt a „pajzán”világba is! Vagy gondoljunk Faludy Villon- fordításaira!!!! Néhányan a műfordításról: A Karthauzi Névtelen prédikációfordításainak előszava Baranyai Decsi János: Az Caius Crispus Sallustiusnak két históriája Szilvásújfalvi Anderkó Imre: Keresztyéni énekek Medgyesi Pál: Praxis Pietatis Somosi Petkó János: Igaz és tökéletes boldogságra vezérlő út Dálnoki Benkő Márton: Lucious Annaeus Florusnak a római viselt dolgokról írott négy könyve Bessenyei György: A Holmi. 28. Magyar írás módja Kazinczy Ferencc: Geszner Idylliumi Révai Miklós: Moskusz pásztoréneke: Bion halottos verse Batsányi János: A fordításról Péczeli József: A fordítás mesterségéről Rájnis József: Magyar Virgilius. Toldalék Batsányi János: Toldalék a Magyar Museum III-ik negyedéhez Báróczi Sándor: A védelmeztetett magyar nyelv Kármán József: A nemzet csinosodása Bessenyei Sándor: Elveszett Paradicsom, Milton által Rájnis József: Máró Virgilius Publiusnak Georgikonja Az Iliászi pör Szemere Pál a fordításról Vörösmarty Mihály Vélelményei Kazinczy Ferenc: C. C, Sallustius épen maradt minden munkái Toldy Ferenc: A műfordítás elveiről Néhány szavazat a műfordítás elvkérdése körül Szász Károly: A műfordjtásról, különös tekintettel Shakespeare és a Biblia fordítására Arany János: A magyar Shakespeare megindítása Brassai Sámuel: Mégis valami a fordításról Gyulai Pál: A fordításokról Ignotus: A fordítás művészete Elek Artúr: Poe Hollójának legújabb fordítása Kosztolányi Dezső: A Holló. (Válasz Elek Artúrnak) Tóth Árpád: Kosztolányi Dezső: Modern költők Tóth Árpád: Babits műfordításai: Pávatollak Kosztolányi Dezső: Modern költők Babits Mihály: Könyvről könyvre: műfordítások Babits Mihály: Könyvről könyvre: Shakespeare-fordítás Szabó Lőrinc: A műfordítás öröme Szabó Lőrinc: Bevezetés az Örök barátaink I. kötetéhez Szabó Lőrinc: Tóth Árpád, a versfordító Kardos László: Válogatott műfordításai Devecseri Gábor: Levél Horatiushoz avagy a fordítás művészete Illyés Gyula: Helyünk a világirodalomban Rónay György: Részünk a szolgálatból Képes Géza: Korszakváltás és műfordítás Rába György: A szép hűtlenek Somlyó György: Két szó között A műfordítás kérdőjelei Vita Arany János Szentivánéji álom-fordításának átdolgozásáról Csordás Gábor: Bábel jele, avagy vágy és szorongás a (b)iroodalomban Varró Dániel: Fordítások a középkor és a reneszánsz irodalmából Szele Bálint „Erős szöveget kell alkotni” – a Shakespeare-fordító Forgách András a klasszikus és a mai Shakespeare-ről Ahogy nekik tetszik - Szele Bálint: "Társalogni avval, aki bölcs" - 11 Shakespeare-interjú Udvariatlan szerelem. A középkori obszcén költészet antológiája http://udvariatlanszerelem.hu/koltok_forditok.html Kovács Ilona: Megszólaltatható-e Sade márki magyarul?

Hegedűs Géza:

Két szonett a türelemről

I.
Türelmes légy: mások komoly hitét
lábbal ne gázold. Gondold néha félve,
hogy az igaság talán más hitébe
rejtőzik el. Hisz nagy titok a lét…

S az igazságnak tömérdek színét
tükrözte már a múltnak tenger éve.
Mit magad vallasz, tudjad bár betéve,
s harcolni kelsz, hogy tűnjék a sötét -

mégis derengjen halvány lángú fénnyel
a lelked mélyén bölcs és enyhe kétely,
hogy másutt is tán igazság terem.

Megértést kérve hirdetett hitednek,
hallgasd meg azt is, mások mit felelnek.
Türelmes légy, hogy békesség legyen.

II.

Ne légy türelmes, hogyha megaláznak,
igaz hitedet védd, ahogy tudod.
Ha vérre szomjas jelszavakra lázad,
gyűlöld az önkényt és erőszakot.

Ki embert ölni biztatja az embert,
ki szavaidra börtönnel felel,
ki mást igázni húzza ki a fegyvert -
a fegyver által ő pusztuljon el.

A kegyetlen ne várjon kegyelemre,
Te résen állj: vigyázz az emberekre,
s ha tenni kell, ne késlekedj sokat.

Ne légy türelmes: mitsem ér a béke,
ha megaláznak – embernek se véve –
akár téged, vagy akár másokat.

6 Comments

delete reply csabailajos wrote on Mar 10, '09 Örökérvényű igazságok! Örülök, hogy rátaláltam. Köszönöm!

delete reply elsos wrote on Mar 10, '09 Én is örülök. Köszönöm szépen.

delete reply hanemannyi wrote on Mar 11, '09 Egyik sem lenne teljes a másik nélkül. A kettő együtt adja az egészet, a követendő egészet!

delete reply katicabog wrote on Mar 11, '09 S mindez Hegedüs Gézától....elöítéleteimet félreteszem. Csodás igazságokat tettél hozzáférhetövé, Kedves Traviátánk.

delete reply

delete reply zagon wrote on Nov 9, '09 Hegedűs Géza az Hegedűs Géza, mese nincs. Nagy ember ő.

Rakovszky Zsuzsa:

Párbeszéd az időről

A:
A múltnak sosincs vége. A jelen
– az is a múlt, álöltözetben.
Rozsdás lavór a még levéltelen
bodzabokor tövében, vizes böjti szelekben
fölszárnyaló papírzacskó, az égbe
kapaszkodva az ágak fekete szövedéke,
földmélyi ikreik, a gyökerek lenn –
ugyanaz a tavasz tíz éve, negyven éve:
soha nem múlik el, amit szerettem.

B:
De az idő, mint nyaktiló, lesújt.
Múlt és jelen közt ott a vérben
sikló penge. A póló, amit a szél lefújt,
s most ott hever az orgonabokor tövében,
nem röppen vissza a kötélre újra.
S ha valaki cigarettára gyújt a
szivárgó gázcső közelében,
a lángoló jelenből nincs visszaút a múltba,
két külön kontinens a „már nem” és a „még nem”.

A:
Ahogy az akna negyven éven át
ott vár a sűrű gazban
a kézre, mely kioldja lelkét, a robbanást,
ahogy a holt tavasz kísért az új tavaszban,
jéglapba zárva évtizedeket
kivár a gyűlölet, a szeretet,
amíg új kés sajog a régi sebben:
soha nem múlik el a szeretet,
ahogy nem múlik el a gyűlölet sem.

B:
Sötét hernyók a porban, mint rég: dióvirág.
De ez nem az a por, és nem az a diófa.
A pók, amelyik itt rohan le-föl a kád
falán, meg amelyik lefolyt a lefolyóba,
ugyanolyan, de nem ugyanaz mégse.
Halott anyád a gének semmilyen cselvetése
nem hozza vissza, legfeljebb az álom.
Amit egynek mutat az érzések sötétje,
idegen és sokféle napvilágon.

A:
De ami napvilágnál idegen,
ott vár rád a sötétben, öröktől ismerősen.
Kinn habzik, elforr az idő, de benn
valami nem bír megváltozni mégsem
soha. A vénkor udvara felett
a gyermekkor holdja mind fényesebb,
nincs is jelen, csak múlt álöltözetben:
soha nem gyógyul be a régi seb.
Azt szeretem, akit mindig szerettem.

6 Comments

delete reply karesz684 wrote on Nov 7, '09 Köszönöm szépen.

delete reply saszabo wrote on Nov 7, '09 köszi

delete reply hanemannyi wrote on Nov 7, '09 Új élmény volt számomra, nagyon tetszett!

delete reply zagon wrote on Nov 9, '09 Hát igen. A meg nem fordítható dolgok bizonyítják az idő létét...

delete reply a102es wrote on Apr 4, '10 Nem tudtam, hogy ezt valaki leírta. Csak élem és éled a szavait. Köszönöm.

delete reply csillyblue wrote on Oct 26, '10 Érdekes megfigyelés. Jó, hogy vannak ilyen megfigyelők. Köszi.